A minap felröppent egy hír, miszerint az LG és a Samsung egy új megközelítésből tör a hordozható számítógépek életére azzal, hogy beépített akkumulátoros hordozható monitorokat készülnek piacra dobni, kifejezetten mobilokhoz tervezett használatra. Külső monitorok hasznáalta eddig sem volt újdonság okostelefonos körökben, egyes gyártók már jóideje kínálnak - az Acer például nemrégi egy kifejezetten kedvező árúnak ígérkezú verziót mutatott be, amely ugyanakkor nyilván még mindig saját áramforrást igényel - sőt, az sem ritka, hogy teljes laptop modult köthetünk okostelefonokhoz, és akkor megérkeztünk egy lassan tízéves történethez, melynek középpontjában az okostelefon mint minden mást kiváltó eszköz helyezkedik el, így hát megnéztük, honnan indult ez az ötlet és hol is tart most a gyakorlatban.

Motorola, az úttörő

A Motorola próbálkozása volt talán az egyik leghíresebb a korai androidos években, mármint szakmai sajtón belül, mert a nagyközönség azért nem kajálta annyira. Egy szép januári napon történt, alig egy héttel azt követően, hogy a 2011-es évbe léptünk, amikor is a CES-en bemutatkozott az Atrix okostelefon és annak kiegészítője, a teljesen újnak tűnő megközelítést alkalmazó Lapdock, ami igazából egy laptop házába helyezett, de önállóan működésképtelen dokkoló volt.

Kép: Android Authority

A Lapdock működéséhez az Atrixot a kijelző mögötti bölcsőbe kellett ültetni és annak adatcsatlakozóján, vagyis kábeles kapcsolattal lehetett életre kelteni a laptopot, mely egy sajátos, Ubuntu alapú rendszert futtatott. És itt már találkozhattunk is az okostelefon asztali rendszeren keresztüli kezelésének egy korai megoldásával, a Motorola saját rendszere ugyanis dokkolt állapotban lehetővé tette a készülék képernyőjének tükrözését  ablakos nézetben, akár fektetett, akár álló módban is.

A Lapdock több generációnyi próbálkozást is megélt, bár sosem lett igazán felkapott, melyet részben az akkori netbookokkal versengő, 500 dollár körüli árának köszönhetett. Az utód formatervét az évek alatt több startup is megpróbálta egy kis saját szájízre formálás után bedobni a piacra, szintén kevés sikerrel.

Igazából Linux

S ha már Ubuntu alapokat emlegettünk, fontos állomás volt ebben a történetben a Canonical első próbálkozása, az Ubuntu for Android, mely magát a telefonon futó Androidot békén hagyta volna, csak egyfajta telepített alkalmazásként lehetett volna használni klasszik PC perifériákkal (egér, billentyűzet, monitor), melyeket ugye a telefonra köt az ember. Sajna ez még piacra sem került, mielőtt elvetették. Hangsúlyozom, hogy ezek mind 2011-ben történtek, amikor is még úgy örültünk a kétmagos processzoroknak mobilokban, mint majom a farkának.

Kép: Ubuntu.hu

Az Ubuntu for Android nehézségei ellenére a Canonical nagyon sokáig nem adta fel, hogy betörjön a mobilos piacra, volt kifejezetten tabletekre szánt kiadás is, de a nagy elképzelés az Ubuntu Phone volt. Ez elsődlegesen operációs rendszert jelentett, ami mögé a több kisebb gyártó is felsorakozott, de gyakorlatban csak a Meizu, a spanyol BQés a Fairphone hoztak le gyártósorról ilyen oprendszert futtató készülékeket. Ennek igazából az volt a jelentőssége, hogy az Ubuntu szerette volna megvalósítani azt, amit a Microsoft is (erről is mindjárt), azaz hogy az asztali PC-ken megszokott alkalmazások egy részét “csak” egy mobilos kezelőfelülettel kibővítve oldják meg a sikeres okostelefon recept első és legfontosabb lépését, azaz a szoftveres kínálatot. Ezzel együtt az Ubuntu for Androidnál is taglalt mini-PC elv is itt kristályosodott volna ki, azaz amit a mobilodon mobilos felülettel használsz, azt PC módban is el tudod indítani, a már megszokott asztali nézettel (a fenti készülékek ezt még nem tudták produkálni).

Kép: Indiegogo

Ennek lett volna csúcsa egyébként az Ubuntu Edge, azaz a Canonical első okostelefonja, ami sajnos Indiegogon bukott el. (Bár azért azt a teljesítményt nem lehet elvitatni tőlük, hogy a közösségi finanszírozás keretében összekalapoltak 10 millió dollárt, csak hát 32 millió volt a cél.)

A Microsoft és a csalódások övezte sikeres konstrukció

Az egész mobilt és dekstopot áthidaló elképzelésnek magja végül a Microsoft lett - de nem minden szempontból pozitív szereplőként. A redmondiak valami mágneses viharba keveredve rohangáltak ide-oda mindenféle operációs rendszer ötlettel, melynek első állomása 2010-ben látott napvilágot, mint a legújabb mobil operációs rendszer.. Ez volt ugye a Windows Phone 7, mely teljesen elszakadva elődeitől egy vadonatúj kezelőfelültet kínált az akkor még Metro UI, később Modern UI névre hallgató dizájnelv szerint, de mindenki csak “csempés” renszernek emlegette. Erre építkezve - és sokak bosszúságára a klasszikus Start menüt elhagyva) érkezett a Windows 8, mely kifejezetten arra gyúrt, hogy senki se szeresse érintőképernyővel is kényelmes legyen kezelni, vagyis hogy egyszerre szolgálja ki a PC, laptop és tablet piacot is, illetve az utóbbi kettő közt ingázó készülékeket.

Jelen volt még ezeken felül a kifejezetten mobil hardverre épített táblagépeket megcélzó, tehát elsősorban az androidos és Apple konkurenseket tartalomfogyasztásra vásárlókat célzó Windows RT is, melyről leginkább az maradt meg, hogy egy visszafogott tudású, csak saját alkalmazásboltra támaszkodó, de igencsak zártnak és csököttnek tűnő szoftver volt (amit azóta is több alkalommal  valami röhejes oknál fogva ismét visszahoztak, legutóbb “S” mód néven), míg a “futottak még” kategóriát egy addig ide-oda lökdösött Xbox rendszer jelentette.. 

A Microsoft elképzelése ezidőtájt az volt, hogy ezeket az operációs rendszereket közös alapra helyezi és kitalálta az UWP, vagyis az Univerzális Windows Platform elvet a fejlesztők részére. Az elv persze ismerős lehet korábbról, amikor is az Ubuntu átskálázott méretekkel és mobirla alakított felületekkel akarta elláttatni a letölthető alkalmazásokat, hogy ezáltal tudjanak minél nagyobb alkalmazás kínálatot biztosítani. A redmondiak fejlesztése esetén sem volt más a helyzet: Míg a Windows a PC-ken a világ legelterjedtebb rendszereként nem szenvedett telepíthető programok hiányától, a mobilos világ mind fogyasztók, mind fejlesztők oldaláról addigra már jócskán berendezkedett a két ellenpólusra, azaz az Android és iOS mellett hatalmas vállalkozás volt megnyerni a fejlesztői közösséget egy új tablet és okostelefon vonal támogatására. Ezt hivatott jócskán megkönnyíteni az az ígéret, hogy a mobilra elkészült appok a PC-re is viszonylag könnyen eljuttathatók és akkor máris egy többmilliárd felhasználós piac terül a készítők lábai elé. A végeredményt persze ismerjük, hisz a Windows Phone szépen csendben kimúlt a többiek mellől.

Az UWP platformtól már csak egy ugrás volt a Continuum szolgáltatás, amit a Nokiától felvásárolt “mindenségből” kitermelt Lumia 950 / 950XL párossal vezettek be. Ez lényegében egy mobilokról üzemelő felület, ami szimulál egy windowsos asztalt, enged néhány, a telefonodra telepített programot teljes képernyőn futtatni, amolyan asztali nézetben és lényegében azt ígérte, amit korábban az Ubuntu is: Az összes állományunk, programunk, fiókunk és bejelentkezésünk velünk van, a zsebünkben hordjuk, de ha úgy kívánja kedvünk, egy monitorra kötve asztali felületen dolgozhatunk, vagy szórakozhatunk, nem kell ehhez laptopot cipelnünk “A’ pontból “B”-be. Az egyetlen hardveres követelményt egy kicsi (de nehéz, 230 grammos) “dobozka”, az úgynevezett Display Dock jelentette, mely Type-C kapcsolaton keresztül kommunikált a készülékekkel, de csak és kizárólag áram alá helyezve. Ezt a modult szintén Type-C csatlakozón keresztül lehetett elektromossággal ellátni és USB-A csatlakozók mellett HDMI kimenetet is biztosított, amin keresztül a monitoron / projektoron meg lehetett jeleníteni a korlátozott képességű asztali felületet.

Kép: Microsoft

A baj ezzel az volt, hogy addigra már végképp keveseket érdekelt ez az egész Windows Phone (addigra Windows 10 Mobile) sztori, Continuum-kompatibilis (meg úgy egyáltalán mobil Windows kompatibilis) alkalmazásból is kevés volt, még kevesebb olyan, ami követné a konkurens rendszerekre kiadott verziókat (elmaradott Messenger és társai), illetve a fejlesztők végképp kevésbé voltak érdekeltek abban, hogy a globális piacon 3 százalékot is alig elérő platformra is optimalizálják termékeiket.

Kép: Microsoft

Mindezeken felül láthatóan a Microsoft is feladta már a rendszert, csak épp a vezetőségváltás és más prioritások közepette arra sem jutott senkinek energiája a szoftveróriásnál, hogy kimondják a rendszer halálát. Szóval épphogy halvaszületettnek nem lehetett nevezni az egész ötletet még az előtt, hogy olyan alapszintű dolgot megcsináltak volna a Continuumban, mint az ablakkezelés. Az utolsó nagy próbálkozó ezen a téren a HP volt (nekik valami nagyon furcsa vonzódásuk van a haldokló mobil operációs rendszerekhez, a csődbe menő Palmtól felvásárolt webOS pl csúfos bukásuk volt), akik az Elite x3-as okostelefont annak továbbfejlesztett Continuum képességével próbálták vonzóvá tenni, főként vállalati ügyfeleknek. A továbbfejlesztés abból állt, hogy egyfajta szerverekről bitosított streaming szolgáltatással, előfizetési díjért cserébe a felhasználók távoli asztali környezetben futtathattak x86-os programokat  Continuum módban. Tömören fogalmazva: Nem sikerült túl jól.

...és ekkor jöttek az új próbálkozók:

Samsung és a DeX

A mobilban hordozható PC ötletét ezt követően a Samsung karolta fel, és első körben a 2017-ben megjelent Galaxy S8 párossal rántották le a leplet a DeX névre hallgató és a Continuumra igencsak emlékeztető megoldásukról.

A Microsoft időközben összeállt a Samsunggal és teljes mellszélességgel az ő Dex nevű megoldásukat pátyolgatták, Office csomagot szabtak rá, stb. (Persze ez és az, hogy egyes Galaxy mobilok “microsoftosított” verzióját még a saját webshopjukban is árulták jókora arconköpése volt az akkor még halottnak hivatalosan nem nyilvánított Windows 10 Phone platform használóinak, de ne ragadjunk le itt.)

Kép: Samsung

A Samsung egyébként láthatóan nem egy szezonos extrának szánta a DeX módot: Az S8 idején még saját hardvert - egy speciális dokkolót - megkövetelő szoftveres felület időközben minden csúcsmodelljükbe bekerült, a 2018 nyarán piacra kerülő Note 9 már dokkoló nélkül, szimplán egy Type-C - HDMI kábellel elérhetővé tette a DeX módot, sőt! Igazán merész lépés az volt, amikor a 2018-as Galaxy Tab S4 saját 10 colos kijelzőjén kínált DeX felületet, mellyel konkrétan a kisebb teljesítményű notebookok ellen szállt harcba. A koreai gyártó ezt a vonalat egyébként a tavalyi Galaxy Tab S5e és Tab S6 készülékeiben is megőrizte.

A DeX egyébként szoftveres oldalról nem csak, hogy jócskán fejlettebb volt elődeinél - például nem csak kifejezetten ezt támogató programokat tud elindítani - de nyitott a más platformokkal való  kompatibilitás irányába is. Így jöhetett létre olyan, azóta már félre tett projekt, mint a Linux for DeX, melyben Ubuntu alapokon lehetett volna programokat futtatni, vagy mint a Samsung DeX alkalmazás.

Kép: Samsung

Ez utóbbi egy Windows vagy Mac rendszerekre telepíthető program és lényegében semmi mást nem tesz, mint a számítógépre kábeles kapcsolattal csatlakozó Samsung okostelefon vagy táblagép erőforrásait használva ablakos vagy teljes képernyős módban futtatja a DeX felületet, ami így a számítási teljesítménytől és személyes állományok adatcseréjétől megkímélve használja a számítógép egyéb infrastruktrúáit, mint mondjuk a kijelző vagy billentyűzet. Lényegében tehát a Samsung kicsit megcsavarta a Motrola korai elképzeléseit és speciális hardver igénye nélkül (már ha a kompatibilis Samsung telefont / tabletet nem tekintjük annak) teszi lehetővé, hogy szinte bármilyen windowos gépből vagy Macbookból egyfajta Lapdockot csináljunk.

A Huawe és szolid léptékei

Kép: Huawei

A Huawei szinte azonnal felvette a Samsung által eldobott kesztyűt és a 2017 novemberében piacra került Mate 10 széria már szintén speciális dokkoló nélkül kínált egy a Samsungénál egyszerűbb asztali felületet. A Huawe Desktop Mode ugyan kevesebb fejlesztésen esett át az idén és nem tud olyan extrákat, mint az asztali DeX alkalmazás, három év után is jelen van a gyártó csúcskészülékeinek tudáslistáján, ráadásul vezeték nélküli kivetítést is fel tud mutatni extraként.

Kép: Huawei

Nem kizárt, hogy ahogy a gyártó egyre jobban kezd (politikai nyomásra) függetlenedni a Google-féle Androidtól vagy úgy egyáltalán bármilyen USA-hoz köthető operációs rendszertől, úgy kap egyre nagyobb szerepet az átjárhatóság az egyes platformok között.

A rejtett Android 10 feature és az LG, aki nem félt ezt kihasználni

Az Android rejtett asztali módja (Kép: XDA-Developers)

Egyáltalán nem meglepő, hogy a Google figyelmét sem kerülte el a DeX és a Huawei saját próbálkozása, ahogy az sem, hogy erre válaszként  a 10. főverziójú Android rendszer már tartalmaz egy rejtett desktop módot. Ahogy sajnos az sem meglepő - a Google garázs projektjeinek sorsát nézve - hogy 2019 nyara óta alig van bárkinek is tudomása arról, hogy hol is áll most ennek a felületnek a fejlesztése.

Desktop mód az LG-től (Kép: SomeGadgetGuy)

Leszámítva az LG-t, akik nem csak észben tartották ezt a lehetőséget, nem voltak restek fejleszteni és aktiválni azt legutóbbi csúcsmodelljeik Android 10-es frissítésével. Sőt, a V50 Thinq, a G8 és a G8x Thinq monitorra csatlakoztatása után elérhető felülete egy fokkal felhasználóbarátabb képet fest, mint a Google rejtett asztali rendszere, és ez az LG mérnökeinek köszönhető. Azt, hogy a gyártó végülis mihez kezd majd ezzel a lehetőséggel még nem tudni, de mindenképp pozitív előrejelzés a bejegyzésünk elején is említett, beépített akkumulátorral is rendelkező hordozható LG monitor híre.

A jövőben igyekszünk ezeket a megoldásokat külön-külön kivesézni és részletesebben bemutatni.

Borítókép: Samsung

Pápai Péter