Végre itt a Pixel 4 és Pixel 4 XL, vagyis a Google saját csúcsmobiljainak negyedik generációja, ám első pillantásra úgy tűnik, hogy miközben a konkurencia nem győzi kiszolgálni az újabbnál újabb igényeket, a keresőóriás lassabb tempót és összeszedettebb szoftveres oldalt kínál, de egyre erősebb kompromisszumokkal. 

Oké, a Google saját gyártású készülékei sosem a funkciókkal való tultömésről szóltak, még a tavalyi modellből is nélkülözték a másodlagos és harmadlagos kamerákat és itt mutatkozott meg leginkább, hogy miről is szólnak a Pixelek: Androidos téren szinte sosem látott mértékű optimalizálást és mindent amit szoftveresen és hardveresen ki lehet hozni akár egyetlen kamerából is. Elképzelhetetlen lett volna egy Pixel mobil, amibe 12 GB rendszermemóriát zsúfoltak, vagy négy kamerát a hátlapjára, noha alapvetően a piac aktuálisan legerősebb processzorai duruzsoltak a burkolat mélyén. Az viszont minden évben elvárható volt a piac egyik legjobb kamerája és az a szofteres támogatás, melyhez hasonlót az Apple nyújt készülékeihez.

Ezek persze idén sem változtak, még úgy sem, hogy a Pixel 4 és Pixel 4 XL esetében a kamera nem kapott akkora hangsúlyt, mint korábban és a processzor is csak majdnem a legújabb. Igazából ezen a ponton még nem is nagyon lehet korholni a Google-t, a Qualcomm Snapdargon 855-nél csak annak "pluszos" változata az újabb, ám ez valószínűleg még túlságosan friss darab volt a Pixel 4 tervezői szájízének és egy már hosszabb ideje bizonyított processzor mellett döntöttek. Az sem annyira meglepő, hogy az idei modell sem gazdálkodik többől, mnint 6 gigabájt rendszermemória terén, itt még mindig lehet érvelni a remek szotveres finomhangolásokkal és a 6 GB még mindig rengeteg csúcsmobilban teljesít remekül.

Az viszont már sokkal nagyobb érvágás, hogy a háttértár belépő szinten is csak 64 gigabájt, és a paletta  maximum  a 128-ast tárhelyig terjed. Bővítés nincs, marad az online tárolás. Mindezt ráadásul úgy, hogy a Google már nem ad ingyen korlátlan online fotótárat a Pixel mobilokhoz mint korábban, azaz ad, de csak annyira mint bármelyik Google fiókhoz, azaz ha a felhasználó vállalja, hogy képeinek és videóinak minőségén ronthat a rendszer a tárhellyel való takarékoskodás érdekében. A korábbi Pixelekhez járó ingyenes, eredeti minőségben korlátlan mennyiségű fotót feltölteni engedő prémium Google Photos szolgáltatása helyett a keresőóriás a Google One - többek közt tárhelyet is adó - csomagjai felé akarja terelni a felhasználókat, ennek köszönhetően egy évnyi ingyenes 100 GB jár a Pixel 4 és 4 XL vevőknek, azt követően ugyanúgy fizetniük kell, mint bárki másnak. Igen, az Apple iCloud konstruckiójához képest ez még mindig sokkal több, mint ami az almás felhasználóknak jár, de sokkal kevesebb, mint amit a korábbi Pixel generációkhoz kaptak a vevők.

Hogy a pozitívumokra is koncentráljunk: Az egyik fontosabb terület, ahol komolyabbb előrelépést láthatunk, az a kijelző. A Pixel 4 5,7 colos, Full HD+ felbontású kijelzője és a Pixel 4 XL 6,5 colos QHD+ megjelenítője egyaránt kapott HDR támogatást, a P-OLED panelek pedig 90 Hz-es képfrissítést is fel tudnak mutatni akkor, amikor erre szükség van - a menüben böngészést például energiatakarékossági okokból javarészt is 60 Hz-en élvezhetjük. Szintén örömteli, hogy az iPhone kijelzőjéhez hasonlóan az új Pixelek is képesek a környezethez igazítani a színhőmérsékletet. Notch, belógó kamera vagy más egyéb megoldás továbbra sem töri meg a kijelző homogenitását, cserébe viszont méretes felső kávában üldögél egy egész sor szenzor, kezdve a 8 megapixeles szelfi kamerával, az arcfelismeréshez szükséges infraprjektorral és szenzorral, illetve egy Soli névre hallgató közelségérzékelő radarral.

Ez utóbbi nem szimplán az arcunk közelségét érzékeli, a készülék tudja, ha senki nincs a közelében és lekapcsolja még a kijelzőn egyébként folyton megjelenő (persze beállítás kérdése) tartalmakat, tudunk kijelző feletti hadonászással zenelejátszóban számokat váltani, a további lehetőségek pedig a fejlesztőkön múlnak - valószínűleg ezt próbálta érzékeltetni a Google a háttérképként beállítható Pokemon figurákkal, amiknek integethetünk és visszaintegetnek. A Soli felismeri azt is, ha valaki nyúl a telefonért és már be is kapcsol a 3D arcfelismerő, mely olyan gyors, hogy a szoftveres részleg külön opcióvá tette a lezáró képernyő megjelenítését feloldáskor, különben nagyjából sosem találkozna vele a felhasználó. Cserébe viszont az idei modellekből az iPhone szériát követve teljesen kimaradt az ujjlenyomat olvasó, ahogy pár éve már, hogy elhagyták a jack csatlakozót is.

A hátlapi kamera mindenképp előrelépés az előző generációhoz képest, a már említett konkurenciához (Apple) képest szerintünk ízlésesebb megjelenésű kamera sziget, mely rögtön három szenzort és egy LED vakut foglal magába. Örömteli, hogy a 12,2 megapixeles, f/1,7-es numerikus apertúrájú, 1,4 mikronos szenzorral rendelkező - és vélhetően továbbra is kiemelkedően jó képalkotó algoritmussal megtámogatott - főkamera mellé bekerült a telefotó modul. Az 1 mikronos szenzorra épített, 16 megapixeles másodkamera kétszeres optikai zoomot jelent a felhasználónak, ami viszont nem túl kiemelkedő, de mindenképp hasznos. Az már viszont talán az egyik legnagyobb kamerás oldali "hiányosság", hogy a Google-nél valamiért úgy gondolták, a harmadik lencse legyen inkább csak a portréfotózást is segítő mélységérzékelő szenzor, mintsem az egyre nagyobb igénynek számító nagylátószögű objektív. (Ennek növekvő igényét jelezte egyébként pont az Apple legújabb "belépő szintű" iPhone-ja is ilyen objektívet kapott.) 

A Pixel 4 és Pixel 4 XL továbbra is IP68-as minősítéssel rendelkezik, Dual SIM támogatást csak az úgynevezett eSIM használtatával kapott, megamradt a Qi vezeték nélküli töltés, a gyortöltés pedig a már alapnak számító 18 wattos. Ez utóbbiakra egyébként nagy valószínűséggel szükség is lesz, mert bár mostanában több gyártó is bizonyította, hogy a Qualcomm Snapdragon 855 elődeivel szemben viszonylag kis energiaigényű és a Pixel 4 XL 3700 mAh-ás akkumulátora elég korrektnek hangzik, a Pixel 4 ehhez képest mindösszesen egy nagyon-nagyon karcsúnak tűnő 2800 mAh-ás teleppel debütált. Ez a döntés már csak azért is nehezen értelmezhető, mert az elődmodell üzemideje is inkább számított átlag alattinak, a gyakori töltés pedig pont egy olyan készülék esetében csökkentheti az akkumulátor élettartamát, amelyre legalább 3 évig kapja a felhasználó az Android aktuálisan legfrissebb változatát, azonnal.

A készülékek október 22-től lesznek megvásárolhatóak "Oh So Orange", "Just Black" és "Clearly White" színekben, a kisebbik esetében a kezdőár 749 euró, az XL modell 899 euróról startol, a plusz 64 gigabájt felára mindkét esetben 100 euró.